Ünnepre hangolódva

Ünnepre hangolódva

Szép zalai táj születésem helye,
itt tanított Anyám imára, beszédre.
Apámtól tanultam ősöket tisztelni,
akik még tudtak hazánkért harcolni.
Itt éltem ifjúkor szépségét, kudarcát,
néha bizony fájt a keserű valóság.
Itt botladoztam, majd felemelkedtem,
Nemzeti dalunkat sokszor megkönnyeztem.
Bármerre jártam szerte a világban,
szülőhazámba mindig vissza vágytam.

“Ünnepre hangolódva” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Katinka !
    Nagyon szép emlékkép a szülőföldedről!
    Az ember gondolatban mindig szeret visszaemlékezni
    arra a helyre, ahol a napvilágot megláttta először és
    ahol a legszebb gyerekkori emlékei maradtak !
    Kedves versedhez gratulálok szeretettel…..Babu(f)

  2. Kedves Kata!
    Nincs gyönyörűbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek, ahol a "Nemzeti dalunkat sokszor megkönnyezted!"
    Nagyon megható a versed, szeretettel gratulálok: Klári(f)

Szólj hozzá!