Gyermeki szív.
Egy kislány, kinek letörték szárnyait,
El fojtották, gyerekkori álmait.
El játszotta vágyait,
Elképzelte a szivárványt,
A megkopott rajzokon,
Nem látszik a magány.
Felnőtt a kislány,
Saját sorsát írja,
S nem tudja,
Mi is az élet célja.
Haladni az úton,
Mely olykor szürke,
Bár a színek,
Ott lapulnak a sötétben.
Egy önfeledt mosoly,
Egy halk nevetés,
S meglátod, menekül a tél.
A madár csicsergés,
Pár kósza dallam,
Melytől a Nap,
Újra fel ragyog halkan.
Nem mossa zápor,
A lábnyomokat a homokban,
S nem szürke az ég,
Mint gyermek korodban.
Felnőtt a kislány,
Most már végre boldog,
Arcán megjelenik,..
Az önfeledt mosoly.
Kedves, mély érzelmekről tanúskodó vers. Jó volt olvasni. Rózsa