Megértheted?

Megértheted?

Utánozhatod a nem látót,
de meg is értheted?
Nem ismeri színeid a vak,
aki úgy született…
Játszhatod, hogy ujjad a szemed,
hogy a kép a mozdulat,
de ott nem beszél a képzelet,
hol sötét, sötét marad.

Játszhatsz bénát, némát, süketet.
Egy helyben, mereven,
szótlanul figyelhetsz jeleket.
Fut érzőidegen…
felráz, ami beszédre késztet.
Te, elindulhatsz… léphetsz.
Elmondhatod és meghallhatod,
nem őrzöd azt a csendet.

Ülhetsz egy padon téli éjben.
Árvát, reménytelent
félelmetes egyedüllétben,
tudsz-e, egy védtelent
játszani? Büszke… Istentelen?
Dacos mint a fagy, hideg
mely csontig hatol… Megértheted?
Otthon család vár, meleg.

“Megértheted?” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Ilona !
    Szomorú sorok, sok tudatosan irt meg nem értések!
    Mélyről jövő gondolataid bölcsek is egyben.
    Nem értékeljük ,amink van ! Olvasva soraidat az ember
    felébred könnyű bajából!
    Sok szeretettel gratulálok bölcs és egyben tanulságos
    soraidhoz…..Babu(l)

  2. Kedves Ilona!
    Komoly gondolatokat fogalmaztál meg. Versed utolsó sora azt mondja nekem, hogy megvan mindenem, de mégsem értem…, miért nem tudom megérteni azt mi körülvesz.
    Szeretettel gratulálok: Klári(f)

  3. Kedves Ilona!

    Mélyen elgondolkodtam a verseden. Akinek mindene megvan: anyagi jólét, egészség, család, az nem érti meg. De tudod mi a legrosszabb szerintem? A lelki nyomor…

    Szeretettel gratulálok: Icu(f)

Szólj hozzá!