Aranyhíd
Balaton partján csodálom az estét.
Ritkán hallom szúnyogok zümmögését.
Permeteznek, irtják őket – nekünk jobb,
Ám vannak újabbak, zöldek,
Pisztrángok kapkodják őket:
Felbukkannak, hopp, és vissza,
Gyönyörű a víz és tiszta,
Látszik jól kavicsos alja.
Badacsonyi hegyek fölött repülők
Húzták fehér csíkjukat,
Majd a vízen hirtelen
Aranysugár indult, szelíden.
Nőtt, nőtt, ahogyan a nap
Az égről lefelé ballagott,
S az aranycsík öt perc múlva
Csodás aranyhíddá változott.
Ó, ez a látvány! Leírhatatlan!
Megpróbáltam mégis
Egyszerű szavakban.
De ez semmi! Látnod kell!
Balaton déli partjára este
Egyszer te is menjél el!
Elképesztő látvány volt, csodaszép!
Köszönöm, hogy ezt is elolvastad, kedves Rita. :)(f)
"Gyönyörű a víz és tiszta,
Látszik jól kavicsos alja."
Így igaz, nehéz egy látványt leírni, azt látni kell.
Szeretettel: Rita(f)
Köszönöm, hogy ezt is elolvastad, kedves Éva. 🙂
Szép tájleíró költeményed szeretettel olvastam. Éva(f)
Köszönöm, kedves Tibor. 🙂 Remélem haza tudsz látogatni akkor, amikor szeretnél.
kedves Pilla !
Honvágyam lett szép versedtöl
Szeretettel olvastalak
Tibor