Aranyhíd

Aranyhíd

Balaton partján csodálom az estét.
Ritkán hallom szúnyogok zümmögését.
Permeteznek, irtják őket – nekünk jobb,
Ám vannak újabbak, zöldek,
Pisztrángok kapkodják őket:
Felbukkannak, hopp, és vissza,
Gyönyörű a víz és tiszta,
Látszik jól kavicsos alja.

Badacsonyi hegyek fölött repülők
Húzták fehér csíkjukat,
Majd a vízen hirtelen
Aranysugár indult, szelíden.
Nőtt, nőtt, ahogyan a nap
Az égről lefelé ballagott,
S az aranycsík öt perc múlva
Csodás aranyhíddá változott.

Ó, ez a látvány! Leírhatatlan!
Megpróbáltam mégis
Egyszerű szavakban.
De ez semmi! Látnod kell!
Balaton déli partjára este
Egyszer te is menjél el!

“Aranyhíd” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Elképesztő látvány volt, csodaszép!
    Köszönöm, hogy ezt is elolvastad, kedves Rita. :)(f)

  2. "Gyönyörű a víz és tiszta,
    Látszik jól kavicsos alja."

    Így igaz, nehéz egy látványt leírni, azt látni kell.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Köszönöm, hogy ezt is elolvastad, kedves Éva. 🙂

  4. Szép tájleíró költeményed szeretettel olvastam. Éva(f)

  5. Köszönöm, kedves Tibor. 🙂 Remélem haza tudsz látogatni akkor, amikor szeretnél.

  6. kedves Pilla !
    Honvágyam lett szép versedtöl
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

Szólj hozzá!