Ebgondolat

Álmomban kutya voltam,
négykézláb kutyagoltam.
Rövid szőrű nem fajtiszta,
kis termetű csahos minta.

Ebgondolat lehet csupán,
csontot ásni majd délután.
Amit láttam, megugattam,
verebeken, jót mulattam!

Holdra éjjel vonyítottam,
hangomat, nem titkoltam.
Meghallottál, megláttalak,
oda jöttél, én sem harap.

Megszeretve simogattál,
becézgettél, enni adtál…
Szaladgáltam oda-vissza,
nyelvem logó, járó inga!

Hazavitted kutyuskádat,
így lettem én, háziállat.
Boldogan, így akartam,
földet seperte a farkam.

Ébredésem ami szótlan,
kutya élet, itt valóban…
Nélküled semmi szavam,
kutyául érzem magam…