Néma szíved

Néma szíved

Ó, jaj, ne mondd, ne is szóljál,
lépteidet ne vesd erre,
nekem ne adj többet szónál
nem kell kezed érintése!

Inkább add a szíved ízét,
levegődet mellkasomba,
s ha mellém ülsz azt szeretném,
hogy csendesen, csak osonva

szeress engem, simulj belém.
Testem korall, karom márvány,
s smaragd színű rajtam a fény,
mint a jáspist szemem ráncát

hőn kívánnád. Lennék arany –
lánc nyakadban, s messzi néző,
gyöngy – szemedben örök magam.
Puha álmod szerelmet sző,

játszik Nap a pirkadattal,
s csókolózik Föld a Mennyel.
Néma szíved felmagasztal
mindent látó szerelemmel.

“Néma szíved” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Emese!

    Szép, szerelmes versed örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!