Szarvashiba

Ezüstszínű szarvas szalad a felhők felett,
villámokat szórnak, az égszínkék szemei.
Patái dobbantásától remegnek hegyek,
földig zuhanó ájult cseppeket tereli.
Agancsai közt, Égi-tündér kapaszkodik,
alattuk pontnyi tornyok a létezéseink.
Ahol az élet végig aggodalmaskodik,
csendben figyelik, felkiáltó kérdéseink.
Szarvashiba a végtelenbe kapaszkodás?

Ezüstszínű szarvas állt ma a tetőd felett,
lelked dús legelőjén, szeretetet legelt.
Égi-tündér elkergetett egy bánat felleget,
igazi mosolyt csalt ki, örömtől könnyeset.
Kételkedőknek zsinórra fűz sok csillagot,
felettünk pörgetve, sötét világba szórja.
Remény csókját dobja, amit a szív elkapott,
átérezve ott, élet az idő adója…
Szarvashiba a végtelenbe kapaszkodás?