Ne sodorjon kósza szél

Ne sodorjon kósza szél

Mulandó e földi lét,
mint fűszál, s a virága.
Múlik minden, bármi' szép,
csak pillanat varázsa.

Mint éled, jól gondold meg,
ne sodorjon kósza szél!
Arra nézz, mi vár ott fenn,
onnan árad rád a fény!

Árnyék, benne eltűnik.
Hagyd, szívedet betöltse,
s a félelem megszűnik,
oszlik sötét felhője.

Hit, bizalom felébred,
ami elmúlt temetve.
Hullámsírból új éled,
öröklétre teremtve.

Schvalm Rózsa

(2019-03-06)

“Ne sodorjon kósza szél” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Örömmel és szeretettel olvastam ezt a versed is.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Drága Ica!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet.
    Szeretettel ölellek: Rózsa(f)

  3. Kedves Tibor!
    Köszönöm szépen tetszéssel olvasásodat. Én is örülök, hogy itt is találkozunk. Én már 2012 óta vagyok itt. Kívánok viszont szép alkotásokat: Rózsa

  4. Kedves Jedyke!

    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa:)

  5. Drága Viola!

    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa (l)

  6. Drága Icu!

    Köszönöm gratulációdat, örülök olvasásodnak és kedves szavaidnak.
    Szeretettel ölellek: Rózsa(f)

  7. Kedves Tibor!
    Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  8. Kedves Rózsa! Szép lett a versed nagyon, örömmel olvastam! De jó hogy itt is publikálsz, a poet után itt is rátaláltam a verseidre. Én csak pár napja léptem be, még csak körülnézek, de látom hogy jó pár poet-os itt is publikál… További szép verseket kívánok: Tibor

  9. Drága Rózsa!
    Ismét a gyönyörűt az értékeset hoztad, amelyet mindannyiunk megszívlelhet.
    Szeretettel gratulálok: Viola(f)(l)(f)

  10. Kedves Rózsa !
    Értékelem verseidet mint ezt a gyönyörű érzelmekkel kifejezett
    szépséget
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

Szólj hozzá!