Fiamhoz
Pillanat törtrésze, kemény évek
hagytak nyomot gyűrött arcomon.
Hiányod sebet ütött páncélomon.
Sebzetten zuhanok az üres térbe,
nincs visszaút, esengve koldulok,
fájdalomtól a földre lehullok.
Mélynél mélyebb bánatban élek
Koldusvigasz, nem haltam ébren,
nappal Isten virrasztott felettem
éjjel is, mikor már alig lélegeztem.
Egész testemben dúl a viharos láz,
nem segíthet a kopott okoskodás,
félek, már nem találkozunk odaát,
hogy nincs is fényes mennyország.
Összetett kezemben ima, zsoltár,
oltárkép ami megmaradt belőled,
örökké őrzöm emléked, hogy voltál
nekem mosolygó nyár, a boldogság.
Köszönöm Rita a kedves soraidat! (l)
Szeretettel
Ica
"oltárkép ami megmaradt belőled,
örökké őrzöm emléked, hogy voltál
nekem mosolygó nyár, a boldogság."
Drága Icu!
Abban reménykedtem a vers elején, hogy talán külföldön van és ritkán láthatod, de szíven ütött, hogy olyan helyre költözött, ahol nem látogatható. Borzalmas, az embernek belesajdul a szíve-kelke. Mély együttérzéssel és szeretettel ölellek: Rita(l)
Köszönöm drága Mária! (l)
Draga Icuka! Nincsenek szavaim. Szomoru, hogy megtortenhet,
hogy elveszitjuk gyermekunket. Szeretetem es egyutterzesem.
Olellek: Maria(l)
Drága [b]Évike, Magdi, Rózsa, Évi (Ava), Icu, Kata [/b]
Nagyonb szépen megköszönöm az együttérző soraitokat. Minden jó szó, ha(l)-ből jövő, gyógyír.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Nehéz szavakat találni… együtt érzek veled, hisz "sorstársak" vagyunk. Szeretettel ölellek(f)Kata
Drága Icám!
Nehéz megszólalni egy ilyen vers olvasása után, hát még valami bölcset írni! A vigasztaló szavak, az együttérzés nem enyhít anyai fájdalmadon. Ezt a terhet is cipelned kell életed végéig. Én őszintén hiszek az újbóli találkozásban, nekem ez segít túlélni a mindennapokat.
Szeretettel: Icu(f)(l)
Kedves Ica,
kibírhatatlan fájdalom sikít át a sorokon. Nem tudom, ki találta ki, hogy az idô segít, de biztos nem az, aki elvesztette a gyermekét. Örök, táguló ûr ez. Megbocsáthatatlan igazságtalanság. Pokol. De abban biztos vagyok, hogy találkozni fogtok..ez az egyetlen vígasz, amiért képessé válhatunk viselni a sebet.
Drága Icum!
Legokosabb, amit tehetsz, hogy a szép emlékeknek élsz.
Ha, a fájdalmat kiírod magadból, még észre is veheted a nap ugyanolyan ragyogóan süt, a dal is szívhez szólón szól ÉS RÁD, ILLETVE NEKED IS!
Tudom, jóval könnyű vigasztalni, mint azt elviselni, de a jó-ismerősöknek, barátoknak csak ez marad. Fogadd szeretettel minden jó kívánságom szomorú, de gyönyörűséges versedért. Ölellek. Rózsa
Kedves Ica!
Gratulálok ahhoz, hogy volt erőd ilyen szépen megírni
fájdalmadat, mert ami minket anyákat sújthat , az a gyarmekünk elvesztése.
Szeretetteljes együttérzéssel,
Magdi
Drága Icukám!
Nehéz itt valamit is írni!
Az anyai szív minden fájdalma, szépsége soraidban.
Az idő ugyan kevéske megnyugvást ád, de a pillanatban mindig Veled van, lesz és majd egyszer újra találkozni fogtok.
Rímképleted is a vers ütemét erősíti, úgy mint mikor a szív dobog.
Nyugodjék békében!
Szívvel, szeretettel. Éva(l)(f)