Örvényben
Ó hányszor vagyunk, voltunk, lehetünk
a szenvedélyeink örvényében.
Ó hányszor szégyellve öleltünk,
melyektől boldogok nem lettünk.
Ünnepre vártuk a kedvest büszkén,
maradt ami maradt, megalkuvás.
Nem az szeretett, kire vágytunk,
az ölelt, kire szívünk nem várt.
Nem tudtuk, most restellnénk tán,
akkor odataszított a kínkeserv vágy.
Engem is öleljen, csókoljon valaki már,
s vigasz volt, ha ennek morzsája hullt.
Ó, bolond világ, hova süllyedsz még,
ahol alig van értéke a hűségnek?
Lélek rezdült vágyakozások elvesztek,
s velük a szépreményű szerelmek?
Nem juthat örvénybe az igaz érzelem,
hiszen azok csak emelik az életed.
Boldogságodhoz ez az út vezet,
megtalálod őszinte lélekkel!