Feldúlja a csendet
Az út porát felforgatja a szél,
megkerüli, hintáztatja az órát,
eljut mindenhová, mint kóbor
utazó, hol nincs végállomás.
Perzseli a kaland, űzi a fagy,
játszik a hómezőn, az avarban.
A felhőt is a szél bogozza szét.
Izgalmas, szeszélyes kedve van,
s jő a tavasz, virágot bont a Nap,
a fénnyel, árnyékkal kergetőzik,
de nem mindig ugyanaz marad,
van mikor hűs szellő, vagy orkán.
A Föld kerek, ki tudja merre jár,
de feldúlja a csendet percek alatt.
Szia Ica! 🙂
Ötletesen foglaltad össze a szél sokszínűségét és áldásos-átkos tevékenységét. Mindezt a tőled megszokott szép képekkel.
Nagyon tetszett, köszönöm az élményt. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Kedves [b]Rózsa, Icu,Magdi, Mária[/b]
Köpszönöm s kedves soraitoka, a figyelmet!
Szeretettel(l)
Ica
Kedves Ica! Pedig a csend olyan simogato tud lenni,
kar erte, ha barmi is megzavarja. Szep kepekkel elo
versedhez szeretettel gratulalok.
Maria(l)
Kedves Ica!
A szél minden hova eljut, van, hogy suttog, vagy süvít, de a csendel elrabolja.
Szeretettel gratulálok.
Magdi
Drága Icám!
Mennyi minden dúlja fel a csendet percek alatt.
Szépséges versedhez szeretettel gratulálok: Icu(f)
Szépséges, természeti képet idéző versedet szívesen olvastam.
Ölellek. Rózsa