Anya születésnapja

Anya születésnapja
( az első nélküle)

Vittem szép virágokat, a kedvenceidet,
siettem mint máskor, hogy felköszöntselek.
Egy pillanatig hittem, örülsz, hogy megyek,
reszkető kezeddel fogod a kezemet.
– és nevetve mondod, – úgy örülök Neked!

Álmomból ébredve szörnyű a valóság,
indulok, kereslek, – vajon hol találok Rád?
Kérdeztem a Napot, a fénylő csillagot,
a csillag hallgatott, s a Nap sem válaszolt.
– Én hangosan kiáltom, – merre vagy Anya!

Lágy szellő simítja gyengéden arcomat,
egy kóbor fuvallatban, érzem illatodat.
Kitárom karjaim, hogy ölelhesselek,
de tréfát űzött velem a csalfa képzelet.
– Miért mentél el szótlanul, Anya?

Sírod mellett állok, kint a temetőben,
kedvenc virágaidat, lerakom csendben.
Gyertya lángja lobban, hó lepte sírodon,
keresztedet nézem, és halkan suttogom.
– Nagyon, de nagyon hiányzol, Anya…

“Anya születésnapja” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Ha szeretett szüleinket elveszítjük, az űr, ami utánuk marad hatalmas és fájdalmas. Megható versedhez szeretettel gratulálok: Klári(l)

Szólj hozzá!