ma éjszakákról szól a szó

ma éjszakákról szól a szó

ma éjszakákról szól a szó
felhős égről és zúgó viharról
ma orkán tépte fákról írok
és letaposott virágokról
ma arról szeretnék verselni,
miről évek óta nem emlékezel
akkor szemed állította meg a tombolást,
de ma talán hozzám érkezel
rám gondolsz és a szélfútta fákra
esőverte, hideg éjszakákra
a dombra, hol asszony lehettem,
s hol est ölében mindent feledtem

emlékszel?
izzottunk, forrtunk gondtalan
olvasztó tégelyben lett lelkünk színarany
és a csodás, éji nászban
te szerettél
s én szétolvadtam a tájban
huncutul kacagott Hold anyó,
majd lélektáncra hívott
emlékszel?
a kezed simított, simított
lelked lelkemhez szorított
lángolt tűz fénye az éjben
én szerettelek
te megégettél a tűzben,
s mikor elhamvadt az utolsó parázs
véget ért a nyár és a lángolás

újabb viharok jöttek-mentek
lényed izzott, sosem pihent meg
ám ha leszáll az éjjel
és az emlék felizzik
álom világában lelkünk ölelkezik
2017. 01. 20.