Korina!

Korína!

Kopogtam az ajtón, …szolgáló beengedett,,
Kinek szemei rám telepedtek, mint bálványt
Nézett. Mondta: Az úrnőm még alszik,gyere
Velem, kicsi szobám rejtekében, felajánlok
Mindent neked, szemeid elvették az eszemet !

Korína volt a neve,kibontott haja leért a földre,
Ott állt előttem anyaszült meztelen vérem felszállt
A fejemben,kreol bőrű teste, olajtól fénylett, illata
Szédített,szeretkeztünk hosszan bírtuk az iramot
Egyszer csak az ajtón valaki hangosan kopogott !

– Korína még alszol ? – Úrnője volt,ki nem tudhatta,
Hogy ott vagyok,magamra kaptam amit tudtam a
Hátsó ajtón,megelégedve, hallkan kiosontam !
Korina felkavarta az agyam,szeretkezett ahogy még
Soha nem gondoltam,ő volt az nap a gondolatomban !

( Ovidius Amores című művéből vettem az ötletet )

Szólj hozzá!