Látókép
Aznap korán keltem reggel
Még
Szürke hályog műtétre váró szemmel
Időben a kórházba beértem
A folyosón telt ház
Még műtetlen szemléltem..
Várakoznom nem sokáig kellett
Amíg a műtő ágyat elértem.
Előtte voltak cseppek
A nővértől jótanácsok
S a mellettem ülő már műtöttől
Jó indulattal mondta
Biztatások.
A műtőasztalon
Mondanám
Frászoltam
De nem nagyon
Vagy csak úgy gondoltam
Letakartak
Betakartak
Nyugtatón hozzám szóltak
Pár perc volt csupán
Éreztem is talán
Most a hályogot vágják
Majd mintha az új lencse
Került volna a szemembe
Negyed óra
S kint találtam magam
Egy széken ülve.
Egy óra pihenés
S délben
Már otthon ettem ebédem.
Aztán egy jót aludtam
A szemem picit csípett-égett
Bekötve várta a másnapot
A doktornő megnyugtatott
A műtét jól sikerült!mondta,
Magam sem máskép gondolva
Láttam
Látok
Cseppentek előírás szerint
3 óránként és megint
Kerülöm a vizet
Így múlatva az elmúlt hetet
S bizakodva köszöntve
Ezt az “új” szemet!
Már most
Tisztán olvasom szinte
Távolról is
Melyik villamos
Jön épp
19?
41?
Vagy 17?
Hogy mit látok még?
Ha picit
közelebb megyek..
Máris szebbnek
Cserjét
Fát
Virágot
Tán az egész világot!
Kedves Pál!
Jó volt olvasni a versedet. Egy kicsit újra átéltem a szürke hályog műtéteimet. Tavaly sikerült megszabadulnom tőlük, és bizony azóta szebb, színesebb a világ. :)Kata