Angyali csoda

Angyali csoda

Süppedő homokon könnyed léptek
hintáznak csendben.
Vándor lettem, én mindig búcsúzom,
nincsen otthonom.
Halk hegedűszó sírása megzavar,
kaland a pillanat.
Nézem hangtalan, jön az angyali csoda.
Ne menj tovább
kértem, nem tudom honnan jöttél, merre
tart most utad,
kérlek, állj meg egy percre mellettem,
mert vártalak.
Szomorú este lett, maradt a reszketeg
hegedűszó.
Halódó fényben egy árva csillag fészkel,
galambok álma
kényes és szeszélyes de az angyali csoda
mellettem ment
könnyedén, a nappalok tüzét szórta szét
a szeretet.

“Angyali csoda” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Szia Ica! 🙂

    A záró szón van a hangsúly…
    Örömmel olvastam újabb szép, gondolkodtató versedet. (f)(l)

    Szeretettel: Kankalin

  2. Drága Ica !
    Az egész vers egy "angyali csoda "
    Szeretetetl olvastam megenyhült szomorúságodat !
    Gratulálok szeretettel…..Babu(l)

  3. Kedves Icu, nagyon szép versedhez(f) szeretettel gratulálok.:ölellek::: Ági:]

  4. Drága Icám!

    A csoda Te magad vagy, mert aki így tudni írni, annak a jóIsten vezeti a kezét.
    Gratulálok sok szeretettel: Icu(f)

  5. Icu! Mély áhitattal olvastam szíved oly keserűen édes (l)(f)gyümölcsét. Szeretettel. Éva

Szólj hozzá!