PARTI-DÁRIDÓ
Hetvenkedő partiarc, vagy kozmetikai, plasztikázott Istennő száz év múlva már oly otthonos lehet, hogy a nagy átlagot mind lenézi, mint aki kicsinyes karrierjét félti s remeg! Számító játszmák gödör-fenekén a becsület is szándékosan vermet ás, s már senkit nem izgat bulvármédiákban jaccudzizó cicababák csicsergő szájkaratéja! Versek új-avatgarde próza-vonulatát lehurrogják mondván: az egyéjszakás kalandoknak több keletje van! Erkölcsöt a emberséget már régen levedlett gyermek-anyák sem tudhatják mit hozhat a bizonytalan megélhetésű, kacifántos holnap?!
Angyal-kisdedek vacogó, síró fohásza, mint fájdalom-pára remeg elhagyott sikátorok telepein! – Amit e mostani prostituált Kor önmagából kitermel, s megteremt annak szánalmas haszonélvezői is, mint vakondokok földalatti, apokaliptikus világokba bújnak még nehezen megszerezhető, rágós koloncain rágódnak! Mindenkinek titkos ösztönök alagútjain ott kereng alattomosan egy mohó táplálék-lánc; erős a gyengét, gyenge a leggyengébbet emészti fel, s míg a Golgota-járású sebezhetők újabb haladékokért kuncsorognának fejesek, kiskirályok társaságának tudatosan féltőn szánalmas hajótörött életüket – senkiházi, légypiszok fertőzi meg a túlélésük lehetőségeit is!