VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT

A mádból tegnap csak akkor lehet,
ha megéled te is a holnapot.
A hazugsághoz mért adod neved,
ha érte üres sírköved kapod?

Az ocsmány beszéd ma szalonképes,
büszke rá az irodalmi kánon.
Ma gyilkosért ég az örökmécses,
áldozatát emlékekbe zárom.

Epét okád a kimosatlan száj,
az agy fölemészti önnönmagát.
Nyitott sebbe Tamások ujja váj,
hajlongástól púpot görnyed a hát.

Kik fejedről irigylik a babért,
várad köré vizes árkot ásnak.
Kiben hiszünk, mindent megtesz azért,
hogy igaza legyen a jóslásnak:

Mindig lesz, aki majd szamárháton
városodba üget, mint megváltó.
– Jöveteled már epedve várom,
te harsány, vásári kikiáltó!

A holnapért küzdj, csak a holnapért,
és a ma nem kell, hogy érdekeljen!
Látod, a megváltód is visszatért,
hogy a kereszten nyugalmat leljen.

Hát ezért harcolok a holnapért,
hogy mámból valahogy tegnap legyen.
Barabásként lelkem jó útra tért;
keresztem vár a Koponyahegyen.

“VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Attila! "Hát ezért harcolok a holnapért,
    hogy mámból valahogy tegnap legyen." Nagyon jó vers, gondolatisága, szótagszáma, rímképlete. Gratulálok. Éva

Szólj hozzá!