hiába
mint csillagos égen telihold
emlékeim fényesen szikráznak
sajgó sebeim ég felé törnek
farkascsordákban állnak
vonítanak a Holdra
kínnal, jajjal vannak átkozva
sírásuk fénytelen éjszakákon
hallatszik szánakozva
léted fénnyel egyesült
szakított rongyos papírlapokat
múltban veszejtve szembesült,
s írt szomorú válaszokat
fátylat terítő télre
mely jéggé dermedve,
mint csillagos égen felhők
lelakatolva vannak a szívben
elrejtett könnyeimben,
sötétség ölelés
szánakozva könnyezik az éj,
s hogy voltál, csak én tudom,
s hogy vagy, az a legnagyobb titok
bezárt szemeim mögül látlak,
s várok egy napot,
mikor bús szellő tép hajamba
könnyezem
hiába rejtettelek magamba
2017. 01. 20.
Köszönöm szépen, hogy nálam jártatok! (l)
Nagyon fájdalmas soraidat szeretettel olvastam !
Benned maradt örökre az ,aki ilyen fájdalmakat okozott Neked !
"könnyezem
hiába rejtettelek magamba "
Gratulálok szeretettel…..Babu(l)
Szívet tépő fájdalom sír a versedben.
Szeretettel voltam: Ica
Emese! Mély fájdalmad mint kifakadó seb omlik szavakba. Nagyon szép alkotás. Szeretettel. Éva
[b][i][center]Emese, szomorkás versed valaki hiányát tárja elénk.Valaki elment, de az a valaki itt maradt benned.Grat.Rzsike[/center][/i][/b]