Csendélet

Csendélet

Azon a festményen van egy arc,
azon az arcon még mosolyognak
a szemek, mintha boldog lenne
az az ember ott a festményen.

Azok a színek jók, melegek,
mint késő tavasszal a helyek,
ahol illatos a pillanat,
mikor a színeknek testük van.

Ahogy az életben van egy perc,
amitől a lélek megretten,
aztán sírva-nevetve nézi,
hogyan kell utána túlélni.

Ahol az idő kárt okozott,
addig a szív szépet álmodott,
és a kiborított világból
egy másfajta életet mázolt.

Aztán a festményen lesz egy arc,
azon az arcon mosolyognak
a szemek, mintha boldog lenne
az az ember ott a háttérben.

Szólj hozzá!