Hulló pillanat
Egy hulló pillanat, elszáll a lélek,
csillagtalan éjbe vágyódik a test.
Rejteget az élet, mégis menni kell.
Alszik a rőzseláng, roskad a parázs,
hallgat a kék madár, és elfogy az út.
Gyászolva üldögél egy varjú a fán.
“Hulló pillanat” bejegyzéshez 12 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm Róza, hogy nálam jártál
Szeretettel,
Ica
Régen nem voltál.:o
Köszönöm Erzsike az olvasást.
Örömmel láttalak,(l)
Ica
Remek sorok Icus. Szeretettel olvastalak. Rózsa
Szép napot Ica!
Élvezettel olvastam a gyönyörű versedet!
Szeretettel ölellek! Erzsi(l)
Köszönöm drága Ida!
Ölellek szeretettel,
Ica
Kedves Magdi!
Az a jó. hogy nem tudni mikor jön el az a pillanat.
Köszünöm, hogy olvastál
Ica
Drága Ica!
Mindannyiunkat foglalkoztatnak ezek a gondolatok… De Te gyönyörűen meg is verselted. Nagyon szép!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ica!
Bármennyire fáj ha, eljön az a pillanat amikor menni kell.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel,
Magdi
Kedves [b]Kankalin, Rzsike, Kata[/b]
Sajnos vannak ilyen gondolataim.:@ Köszönöm, hogy megértitek.
Szeretettel,(l)
Ica
Kedves Ica!
Egyszer mindenkinek eljön az utolsó pillanat Szépen megírtad, szeretettel (f)Kata
[b][i][center]Az életbe bele van kódolva a hulló pillanat is.egyszer.Remek soro[/center][/i][/b]k.
Szia Ica! 🙂
Szomorú-szép képeid természetességükkel elragadtak, magam is elgondolkodtam az élet dolgain…
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin