A szegénységnek szaga van
A szegénységnek szaga van,
valami ecetes íz, ami
a mosásban foszlott szövetszálak
közé bújik és vicsorogva
harap az illatokba.
A szegénységnek szaga van,
a kifeküdt matracok
széthasadt résein ki-be
járó izzadtságok áporodott
bűzei nyakig gombolva.
A szegénységnek szaga van,
a keresztekre feszült vér
eső-könnyekben lecsorgó
igéinek ostyákba száradt
penészes foltjai.
A szegénység matt szürke,
fényeket nyel fuldokolva,
remegve a hullócsillagok
kihűlt helyén bújik meg az
éjtakaró függönye mögött.
A szegénység mindig éhes,
morzsákat söpör kérges
tenyerébe, s nagyokat nyel
ha gazdag szájról csöppen
az étel maradéka.
A szegénység fal mellett jár,
kitér mások útjából, elé
állnak a korlátok, rávigyorog
a lezárt sorompó s őt célozza
meg a mozdony a síneken.
A szegénység bocsánatot kér,
rádobált bűnök alatt bújik
meg szégyenében, amit azzal
érdemelt ki, hogy másokat
zavar a létezésben.
A szegénységnek szaga van,
nedves agyag-szaga, hiszen
ő már csak vendég az élők
között, ő az ki a gyilkos
idők áldozata.
Kedves Viola
Nem volt nagy munka, a megtapasztalt dolgokat megírni nem túl nehéz feladat. Csak őszintének kell lenni.
üdv
– i –
Kedves Imre !
Nem általános költői képekkel dolgoztál a szegénységről, hanem a lélek mélyéről érkeztek soraid. Minden versszakot úgy láttatsz, hogy érezze az olvasó, a szegénység fuldoklását. Azt juttatta eszembe, hogy réges- régen a tisztálkodásra használt különféle szappanok a caola, kék-vörös,levendula,gyöngyvirág stb. illata is rövid ideig tartott, s azután átérezhető volt a szegénység szaga, mely azokban az időkben nem válogatott, mert a szegénység jellemző volt.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Kedves Imre! Nagyon jó verset írtál, minden sorát élveztem, mert életszagúsága megérintett! Jövök majd többször is, poéta üdvözlettel: Tibor
Kedves Imre!
Kitűnő, igaz vers. Nagy munka volt.
Szeretettel olvastam: Viola :]