Szimbiózis

Szimbiózis

Elmondod mindennap, s elmondom én is…
nem kell, hogy legyen ok, semmi „Miért is?”.
Nem kell hozzá ünnep, csak a késztetés
míg van az a pillanat, hű szívverés
megtart, melenget… megérint, simogat
míg hallod a szót, s hallom a szavadat.
Együtt sír és nevet, egymásért jajdul,
összefonódik, ha akad, lelassul.
Szeretsz még? Szeretlek. Simul a válasz,
érted kiáltok, s te értem kiáltasz.
Elmondod mindennap, s elmondom én is…
nem kell, hogy legyen ok, semmi „Miért is?”.

“Szimbiózis” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Ili!

    Addig jó, amíg meg lehet kérdezni, amíg van kitől…
    Gratulálok versedhez szeretettel
    Ica

  2. (l)[b][i][color=#ff0066][center]Ilona, ez egy nagyon kedves vers.Mikor fiatalok voltunk volt egy ilyen szokásom,hogy megkérdeztem férjemet szinte naponta, hogy szeretsz? Most ezt eszembe juttattad.
    Meg is kérdezem.:)(cfc)Rzsike[/center][/color][/i][/b].

Szólj hozzá!