Röptetem lelkem

Röptetem lelkem

Röptetem lelkem,
mert szállni most nem tud.
Örvénylik a világ, erőm is alig,
de zene szárnyán emelkedik.
Szólnak a hangszerek mestereik által,
pendülnek húrjai hárfának.
Hegedű, fuvola hangjai úsznak,
átölelik a csendet újra és újra!
Élőbbnél is elevenebb bűvölet,
már nem ragadok sárba,
lelkem magasan szárnyal.

“Röptetem lelkem” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Ica!(f)

    Köszönöm kedves látogatásodat véleményedet.
    Utóbb tapasztalom nehéz írnom, ha gondom van. Ekkor a zenét hívom segítségül és együtt…..

    Szép tavaszt kívánok örömteli szárnyalással.

    Szeretettel:Laci

  2. Kedves Laci!

    Addig szárnyaljunk amig, lehet, amig tudunk, de a zene az más…
    Szeretettel gratulálok
    Ica

  3. Kedves Magdi!(f)

    Köszönöm megtisztelő figyelmedet! Bevallom bukdácsolásaimban a sokakkal való levelezés miatt biztos hűtlennek minősítenek.Súlyos betegek, szomorú emberek előbbre valók, mint a verselés, ill mások alkotásának látogatása.

    Szeretettel:Laci

Szólj hozzá!