Gazdátlan csend

Gazdátlan csend

Tó vizére hull a borongó alkony.
Gazdátlan csendre összerezzen
a sok hópihe, a tó vizében landol.
A felleg földig ér, lehúzza súlya,
hóval megrakott faágon pattog
fehér szikra, pattognak jégcsapok.
Szálldos a fagytól tompa lélegzet,
a halk szó kibomló gondolatfüst.
Varjak körkörös, fekete betűt írnak
a telihold köré, árnyéka színezüst.

“Gazdátlan csend” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. A csend nagyon halas tema. Szeretek en is verset irni rola.

    Szep a Te gazdatlan csend-versed.
    Szeretettel gratulalok. Maria(l)

  2. Kedves Ilona!(f)

    Annyi szép versedet kellene dicsérnem s ez sablonnak is látszana, hiszen ehhez jobban értők már megtették. Örömmel olvasstalak.

    Szeretettel:Laci

  3. Drága Ica !
    Csodálatosan irtál a "csendről! "
    Sokunknak csak emlékképei vannak a csendről!
    Itt olvashattuk soraidban kibontakozni .
    Gratulálok szeretettel !
    …..Babu(l)

Szólj hozzá!