Gazdátlan csend

Gazdátlan csend

Tó vizére hull a borongó alkony.
Gazdátlan csendre összerezzen
a sok hópihe, a tó vizében landol.
A felleg földig ér, lehúzza súlya,
hóval megrakott faágon pattog
fehér szikra, pattognak jégcsapok.
Szálldos a fagytól tompa lélegzet,
a halk szó kibomló gondolatfüst.
Varjak körkörös, fekete betűt írnak
a telihold köré, árnyéka színezüst.

“Gazdátlan csend” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. A csend nagyon halas tema. Szeretek en is verset irni rola.

    Szep a Te gazdatlan csend-versed.
    Szeretettel gratulalok. Maria(l)

  2. Nagyon örülök kedves [b] Zsuzsa H, Babu, Laci, Rzsike[/b], hogy olvastátok a versedet és gratuláltatok (l)-ből köszönöm.
    Szeretettel: Ica

  3. Kedves Ilona!(f)

    Annyi szép versedet kellene dicsérnem s ez sablonnak is látszana, hiszen ehhez jobban értők már megtették. Örömmel olvasstalak.

    Szeretettel:Laci

  4. Drága Ica !
    Csodálatosan irtál a "csendről! "
    Sokunknak csak emlékképei vannak a csendről!
    Itt olvashattuk soraidban kibontakozni .
    Gratulálok szeretettel !
    …..Babu(l)

  5. Köszönöm kedves [b]Kati, Emese, Rózsika, Icu[/b], hogy olvastátok a versemet és (l)-ből köszönöm a gratulációkat!

    Szeretettel: Ica

  6. Drága Ica!

    Nagyon szép ez a csendes alkony, gratulálok!

    Szívvel, szeretettel: Rózsa (f)

Szólj hozzá!