Zűr-avar

Zűr-avar

Kerestelek a koromszín ég alatt,
az avar vánkosán foglaltad el helyed
s féltettelek s féltett a nap.
Magad voltál, rejtőzni vágytál ebben
a magától láthatatlan kertben,
de más nem számított, csak hogy megvagy.
S bár megvagy, tested mégsem látom át,
megnyílt felettünk az esti holdvilág
s pompába öltözött s a pompában
elvesztettelek
s már magamat sem látom,
megdörzsölöm szemem, hátha megtalálom;
te visszafekszel az állandó avarba.
És már semmit sem értek;
feletted színek száza lebben
s én színvak lettem ebben a színes zűrzavarban.

“Zűr-avar” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [b][i][center]A vers, mit kénytelen voltam többször is átolvasni, és a versed tartalmát magamba szívni.Mondhatom megérte. [/center][/i][/b]

Szólj hozzá!