Az utca lánya…..
Párizsban jártam egykoron,
Hűvös szél fújt a Monmarton.
Este tíz óra lehetett,mikor egy
Nő felém közeledett….
Tekintetéből láttam a szándékát,
Belém karolva,elbűvölő hangon,
Tudatta velem szerelmi vágyát,
Nem palástolta bátorságát…..
Aminek mindig az a vége,amennyit
Fizetsz,annyit kapsz cserébe….
Gondoltam magamban,megviccelem !
Az én szerelmem megfizethetetlen.
Amit én tudok nyújtani az több mint
Gondolnád,felébresztem benned,Erosz
Eddig nem látott, felejthetetlen vágyát,
Amit ha valaki ismeri,soha el nem felejti.
Erre ő jobban megnézett,szemeiből
Láttam a kíváncsiság benne felébredt.
Most már ő húzott egyre gyorsabban
Elérni a helyet ahol a gyertya kilobban.
Visszafelé jövet,csillagok ragyogtak az
Égbolton,ő mosolyogva mondta : ma
Estére lehúzom a rolót,meghívlak egy
Italra,ezt az estét nem felejtem el soha !
kedves Babu !
Itt hosszúra nyúlt a fantáziám,azért valóban volt kalandom
régebben Párizsban ha nem is egy utcalánnyal hol a lehetőségek
zömével kínálkoznak.
Köszönöm az olvasást
Szeretettel Tibor
Drága Tibi !
Érdekesek ezek az utcalányos históriák.
Szeretettel olvastam kedves soraidat !
De ha már Eroszt is belekavartad ,biztos jó kaland volt !
Gratulálok szeretettel….Babu
(f)