AZ utca lánya

Az utca lánya…..

Párizsban jártam egykoron,
Hűvös szél fújt a Monmarton.
Este tíz óra lehetett,mikor egy
Nő felém közeledett….

Tekintetéből láttam a szándékát,
Belém karolva,elbűvölő hangon,
Tudatta velem szerelmi vágyát,
Nem palástolta bátorságát…..

Aminek mindig az a vége,amennyit
Fizetsz,annyit kapsz cserébe….
Gondoltam magamban,megviccelem !
Az én szerelmem megfizethetetlen.

Amit én tudok nyújtani az több mint
Gondolnád,felébresztem benned,Erosz
Eddig nem látott, felejthetetlen vágyát,
Amit ha valaki ismeri,soha el nem felejti.

Erre ő jobban megnézett,szemeiből
Láttam a kíváncsiság benne felébredt.
Most már ő húzott egyre gyorsabban
Elérni a helyet ahol a gyertya kilobban.

Visszafelé jövet,csillagok ragyogtak az
Égbolton,ő mosolyogva mondta : ma
Estére lehúzom a rolót,meghívlak egy
Italra,ezt az estét nem felejtem el soha !

“AZ utca lánya” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. kedves Babu !
    Itt hosszúra nyúlt a fantáziám,azért valóban volt kalandom
    régebben Párizsban ha nem is egy utcalánnyal hol a lehetőségek
    zömével kínálkoznak.
    Köszönöm az olvasást
    Szeretettel Tibor

  2. Drága Tibi !
    Érdekesek ezek az utcalányos históriák.
    Szeretettel olvastam kedves soraidat !
    De ha már Eroszt is belekavartad ,biztos jó kaland volt !
    Gratulálok szeretettel….Babu
    (f)

Szólj hozzá!