Hogyha tiéd

Hogyha tiéd

Hit drága kincse, hogyha tiéd,
nem kérded többé, élni miért?
Ragyog szívedben, mint igazgyöngy,
remény hajnalán nem hull a könny.

Árad egén az Isteni fény,
vonzása érzed, szívedig ér.
Ajtaja tárul, lobban a láng,
betölt egészen, nincs akadály.

Nem vagy már többé, aki voltál,
Kit befogadtál, újjá formál.
Az Ő kezébe tedd életed!
Jézusban tiéd a végtelen.

Dicsőség legyen nagy nevének,
Neki szóljon a hálaének!

Schvalm Rózsa

(2019-01-27)

“Hogyha tiéd” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Nem csak a versedhez drága Rózsika a rendíthetetlen hitedhez is gratulálok…nagyon nagy kincs!(l)

    Szeretettel: Ica

  2. Kedves Rózsa!
    Örül a lelkem, mikor verseidet olvasom. Nagy a Te hited, és ez átsegít minden akadályon.
    Szeretem olvasgatni verseidet, szeretettel gratulálok régebben írt verseidhez is. (f)Kata

  3. Drága Icu!

    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.

    Szeretettel: Rózsa(f)

  4. Kedves Rózsa,! Versed megèrintett.Erőt adott
    Köszönöm Kevelin

  5. Drága Rózsa!

    Nem is kérdés, Te hatalmas, drága kinccsel rendelkezel. A hit nem csak erősít, de a léleknek megnyugvás is.

    Nagy szeretettel olvastalak. Gratulálok: Icu(f)

Szólj hozzá!