MÉG AKARNI

MÉG AKARNI

ÉLETKÉP

Pincesorok árkán
száguld az idő,
enyészet ellen
küzd a jövendő.
Még akarni,
életben maradni,
hangját hallatni,
valahová tartozni,
hasznosnak maradni.
Téglák alól a fü
óvatlan kitüremkedett,
alattuk a gyökerek
kusza táncot lejtenek.
Szerény virág törekszik
serényen a fény felé,
nyúlánk nyakát nyújtogatva,
érlelődik magva.
Öreg gazda vaksi szeme
kapák között válogat,
kiakarná kertjében
egyelni a sorokat.
A régi vasa már
félig meddig elkopott,
kérges öreg kezétől
kifényesedett a bot.
olyant keresget,
amely magától megy.
Már nem bírja a munkát,
gyalogszékre ül,
s úgy vágja a kapát.
Pendül a fáradt kapa most,
kalapált élétől,
hanyadt dől a gyom.
Erőt merítve
rukkol előre,
homlokát letörli
kökénykék kendője.
Demizson dugóját
mikor kicsavarja,
csapva kilöttyinti
ha víz van alatta.
Hogyha nemes ital
érinti ajakát,
szája fölött rést hagy,
könnyebb lesz az ivás.
Erős óbor ez itt,
nem valami lőre,
nem csígerrel köszön
erre a szőlőre.
Mikor harangoznak
pillanatra megáll,
keresztet vet reá,
emeli kalapját.
Ősei ereje,
konok lelkülete,
gazda makacssága
viszi még előre.
Hogyha ő is kidől,
fehérlik szemfedője,
unokája visz ki
bort a temetőbe.

A SZEKSZÁRDI TANYASORON… 2019. FEBRUÁR 06.

Szólj hozzá!