A FRESKÓ

A FRESKÓ

Mikor összeér a két ujj,
a harsona rohamra fúj.
– Fegyverbe angyalok hada,
indul az édeni csata!

Egymásnak ront a két sereg,
a dob csatazajra pereg.
– Fogat fogért, szemet szemért,
emeljük pajzsra a vezért!

Ki ellenáll, azt kivégzik,
és akaratod kivérzik.
Varjú vájkál a hullákban;
az életben pusztulás van.

Leteszi fegyverét a múlt,
s ki a természettől tanult,
kitárja karját az égnek,
míg a máglyák porig égnek.

Csikorog a spanyolcsizma,
belehalnak mind a kínba.
Fájdalmuk égig hallani,
de nincsen mit bevallani.

Kegyelmet csak azok kérnek,
akik behódolni készek,
s mímelik az áhítatot,
mit a csalás átitatott.

Tán mást jelent a mozdulat,
s az ujj nem érint meg ujjat?
Én nem ezt látom a képen:
kezem engedi el éppen.

Ellenség csak úgy lehetett,
ha nem fogja a kezemet.
Egy kifestett világnézet
egy egész világgal végzett.

Szólj hozzá!