Szer-etet
-Hónapok óta, a csendre táncolok egyedül.
Megértelek, olykor kell a magány, veszettül.
Szeretlek
-Kőszirteken árnyéklevelek hűvösében lennék nektárod,
Lennék Neked élelem, értelem, levegő, lerágott csont, koporsó, tisztes szerető.
Hozzád bénultan szaladni, öledbe süppedni, szemedbe bújni, elmédben elveszni megnyugvás.
-Egyedül gyenge vagyok, te Szédület
Kellesz te is Hozzám, hogy egész legyek.
Hízelgő bársonyba bújok, hadd lehessek hűséges túszod..
-Ha én te vagyok, te lehetnél én?
Ketten vagyunk egyedül, Nélküled nem vagyok, ha nem lehetnék én.
Az vagy nekem, mi Holdnak az éj, sötéttel takart philia-kéj,
-Nyirkosan őszinte szavaim hallva, homlokod csupán ráncolod, nincs miért aggódnod, tépd le láncaid, most már itt vagyok.
Velem vagy? Lehetek a lótuszod?
-Nincs más, csak te vagy a túszom, kaktuszom.
Kedves Csenge! Formája nem megszokott, de így is nagyon jó. Őszinte vallomás, kitárulkozás. Szeretettel olvastalak. Éva(f)