HADARÓ

M. Laurens
HADARÓ

Egyszer csak születünk,
Lesz lábunk, s két kezünk,
Sírunk és ordítunk,
Hogy tudják itt vagyunk:
Hopp…

Felállunk, motyogunk,
Elesünk, potyogunk,
Megnövünk, tanulunk,
Egész nap dolgozunk:
Hopp…

Dolgozunk, keresünk,
Számlákat fizetünk,
Rohanunk, szaladunk,
Itt vagyunk, ott vagyunk:
Hopp…

Szeretünk, nősülünk,
Sok gyerek kell nekünk,
Ránőnek fejünkre,
Tojnak majd mindenre:
Hopp…

Múlik az életünk,
Csikorog mindenünk,
Orvoshoz elmegyünk,
Ingyen csak nézhetünk:
Hopp…

Éltünk, hát meghalunk,
Ki érti mért vagyunk,
Némán csak hallgatunk,
Ne lássák hol vagyunk:
Kopp…

Budatétény 2019. január 30.

“HADARÓ” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. "Egyszer hopp, máskor kopp." Kesernyés, mégis humorral fűszerezett igazi Laurens mű. Vagy inkább humoros, mégis keserűséggel töltött? …
    Nagyon remek, az biztos! (f)
    ( Jobbulást neked Miklós!) :]

  2. Kedves Miklós!

    Szellemes, mint mindig. Szarkasztikus, egyedi, amolyan "miklósos". Jó volt olvasni.

    Szeretettel: Rita:)

  3. Sajátos kesernyés stílusban foglalod össze az életet a születéstől a halálig. Ki tudná jobban, mint Te, Miklós?
    (De azért még itt vagyunk, és remélem, még sokáig "zúgolódsz")
    Jó egészséget kívánok!
    B.

  4. Drága Miklós !
    Ez olyan hiteles .
    Elmény volt olvasni és még olvastam volna tovább is de itt a
    vége – "hopp"
    Sok szeretettel gratulálok…..Babu(l)(l)(l)

  5. Kedves Miklós! Bizony, bizony, ha belegondolok, egész életünk egy nagy "Hopp..", de sokszor jobb nem bele gondolni. Örülök, hogy olvashattam versedet:)Kata

  6. Kedves Miklós! Jó volt ezt olvasni, szavakkal játszani, pont úgy ahogy írod, kérdés meddig bír..juk. Jó kis "Hadaró"-dat élvezet volt olvasni. Éva(l)

Szólj hozzá!