Kései szerelem

Kései szerelem
(in memoriam Ady Endre)

Átrobogott szívemen a szerelem,
színtelen nyomát lükteti vérerem.
Ifjú voltam és álmodozó kamasz,
vígan mosolygott, s megfojtott a tavasz.

Meghaltam. Milyen szép a halott testem!
Üveges szemmel, szürke szívvel fekszem.
Fáj az élet, elfáradtam, megpihenek,
lelkemet áhítozzák vad istenek.

Koporsóm felett virágok és könnyek;
suttog a gyász, majd ismét csönd lett…
…Bűnöm a véres idő: megöregedtem,
óh, Halál! Sötét lelkedbe szerettem!

Jégcsókod tüze perzseli fagyos számat,
eltörted zsenge melegét a nyárnak!
Elvetted a holnap szép ígéretét,
múlt árnyai futkároznak szerteszét.

Élőnek agg, halottnak ifjú vagyok,
örök álmom vigyázzák éjszín angyalok.
A vésett kő alá, verembe bújva,
vén fejjel szerelmes lettem újra.

Bordány, 2019. január 31.

“Kései szerelem” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Köszönöm Rózsa hogy olvastál. Akármilyen életvitelű volt Ady, a művei elvitathatatlanul megrázóak, szépek és minden időben aktuálisak.
    Ennek tudatában igyekeztem – az ő szavai, gondolatai alapján – a magam szerény módján emléket állítani neki.
    Puszillak: ;)riston

  2. Kedves Ágoston !
    Szeretettel olvastam szomorú emlékversedet
    a legnagyobb magyar költőre emlékezve !
    "Élőnek agg, halottnak ifjú vagyok,
    örök álmom vigyázzák éjszín angyalok."
    Sajnos nagyon fiatalon halt meg !
    Sok szeretettel gratulrlok…..Babu(l)

Szólj hozzá!