Még élek (szösszenet)

Még élek (szösszenet)

Az élet időnként mélységekbe zuhan,
az akarat magasságokba tör,
billeg a mérleg nyelve,
bármerre is billen elfogadom,
mert ez maga az élet és
szerencsés vagyok, még élek.

“Még élek (szösszenet)” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Szia Éva! 🙂

    Nem is szösszenet ez, hanem inkább bölcsesség. Az éremnek két oldala van: mélység és magasság. Aki a pozitívumokat látja meg, annál hiába billeg a mérleg nyelve, mindig egyensúlyban marad.
    Ilyennek ismerlek, és példát mutatsz mindenkinek. 🙂

    Köszönöm, hogy olvashattam ezt a szép verset, és a legszebbeket kívánom neked. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  2. Kedves Éva!

    Rövid, de annál tartalmasabb versedet szeretettel olvastam.

    Üdv: Kati

  3. Köszönöm Klárika, Icu,babu, Magdi,Erzsike, Icu az olvasást és kedves biztató szavakat. Szeretettel várlak Benneteket. Éva(f)

  4. Kedves Éva!
    Életünk mérlege állandó mozgásban van, a legmélyebb ponton az a " jó "hogy onnan csak felfelé vezet út.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  5. Drága Éva!
    Egyszer az égig ,azután földig.
    Igy telik életünk nagy része .Nem jár minden mindig .
    Csak apránként kapunk valami jót !
    Sok szeretettel gratulálok…..Babu(l)

  6. Kedves Éva!

    Mélységek és magasságok, ezek jellemzik egész életünket. Egyszer fent és egyszer lent, így kerek ez az egész. Ameddig az Úr engedi, élni kell!

    Szeretettel olvastam szösszenetedet, gratulálok: Icu(f)

  7. Kedves Éva!
    A remény újra meg újra feléleszti az embernek az életről szőtt álmát: törekvését, hogy ráérezzen az új lehetőségekre.
    Nagy szeretettel gratulálok: Klári(f)

Szólj hozzá!