A sötét sarok meséje
Mikor a sarokban ültem,
A semminek a közepén,
Az eddig leélt életemet,
Árván vizsgálgattam én.
A semminek sarkában?
Meghaltam, vagy élek?
Hogy mind ez csak álom,
Én bíz ettől nagyon félek.
És akkor jelentél meg Te.
Én csak bambán néztelek
Mikor megláttam arcodat,
És gyönyörű szép szemed
Nem tudtam hogy ki vagy,
Némán szótlanul néztelek.
A látomástól úgy éreztem
Elvesztem én az eszemet.
Elmentél, én utánad mentem
Hogy Téged megkeresselek.
Az a vágyam volt én nekem,
Hogy megfogjam a kezedet.
Ha nem talállak Téged meg,
Nem is tudom, mit is teszek.
Mert amióta én megláttalak,
Én, veled alszom, és kelek.
Attól félek, hogy a végén,
Tán elveszítem az eszem.
2018.10.17.