A csillag

Megosztás Nyomtatás 531 megtekintés 6 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

A csillag

Zöld felleg-tengerbe fúl a csillag,
sötét homály ölén aláhull,
barázdát húz a remény köröttem,
mélyén hűvös hűségem megfakul.

Hollószárnyaival puhán betakar,
s a kormos égre ezüst Holdat fest…
…Keserű könnyeket dobban szívem,
hullajtja hervatagon a lila arcú est.

Még az urak, a kutyafejű sátánok
színehagyott álmokat kergetnek,
s csonttá fagyott halálom felett
kacagnak rongyos pénzistenek.

Eltörpült már ezerszer a hitem,
hamuszín esték vállán sírtam,
nyomorgott sebzett lelkem,
de én bíztam, mindig bíztam.

Nincs még vége, nem hullhat porba
a negyvenhat szép emlékű év,
s ha a torkomra is égnek szavak,
kötelez a hűség, kötelez a név!

Bordány, 2019 január 4.

“A csillag” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  2. Köszönöm Rzsike!
    Mindig azt képzelem, rosszabb már nem lehet, sajnos mindig van rosszabb… ez éltet.
    ;)riston

  3. Kedves Babu!
    A hit, és remény soha nem hagynak el, csak sokszor nem vesszük észre jelenlétüket…
    Köszönöm, hogy itt voltál!
    ;)riston

  6. Kedves Ágoston !
    Sajnos csak illuziók vannak, de semmi sem konkrét !
    "Eltörpült már ezerszer a hitem,
    hamuszín esték vállán sírtam "
    Gondolom sokunknak " eltörpült a hitünk " !
    Gratulálok szeretettel szomorú soraidhoz !….Babu:]

Szólj hozzá!