Festmény a falon
Néma a csend,
a bogár sem köröz már,
hallom, ahogy
a szívem kalapál.
Festményen nyugszik
a szemem,
ott vagyok én is,
elképzelem.
Echós szekéren utazik egy család,
szegény pára, alig vonszolja magát.
Sártenger előttük, mindenütt pocsolya,
a gazda leszáll, a kantárt máris fogja.
Bíztatja a lovát, tolja a szekeret,
a gödrök gyorsan elnyelik a kereket.
A kicsi bundásnak sáros lett a szőre,
segítene ő is, de nincs hozzá ereje.
Imádkozik az anya,
sír a kislánya,
az úton maradnak?
S jön az éjszaka!
Váratlan fordulat,
jön a megmentés,
a jók szívében
ott lapul a segítség.