Vérszívódal
Nyári este szúnyog lennék,
csak hogy igyam véredet,
egy viszkető, fájó emlék,
aki téged így szeret.
Lennék serke dús hajadban,
göndör tincseden a dísz.
Lennék bolha hónaljadban,
ha vérszomjam oda visz.
Élősködnék nappal-éjjel
ruhád alatt testeden,
szürcsölném a véred kéjjel
mindenütt, mid meztelen.
Piócaként lábikrádra
ráragadnék hetente,
kék erednek pántlikája
a zsákmányom lehetne.
Míg suttognám, hogy légy enyém,
s fúrnám kullancs-fejemet,
pihe bőröd felsérteném
ott, ahol nem engeded.
Vámpír lennék éjjelente,
mikor elcsábít a hold,
nyakad ívén szám pihenne,
s fogam, ha belé hatolt,
véred eggyé válna vélem,
s én egy lennék teveled.
Te is szeretsz, azt remélem,
ha ezt mind elviseled.