HA MADÁR LENNÉK

HA MADÁR LENNÉK

Szállnak az égen a madarak,
Senki nem tudja az útjukat…
Felnézek a magasba,
Lent a föld, az unalom otthona.
Ha madár lennék, elrepülnék,

Soha ide nem is jönnék!
Szállnék fent a magasba,
Szelek hátán vitorláznék…
Életemben új magaslatokba kerülnék!
Ha madár lennék, elrepülnék, fel az égig,

Holdnak a széléig!
Nem érdekelne semmi már,
Csak madártávlatból a világ!
Ha keresnének, nem is mennék,
Csillagok közt el is bújnék…

De nem szállhatok, nem bújhatok,
Nem tudom innen hova juthatok…
Talán az álmok mezején szárnyalhatok…
Ha madár lennék, elrepülnék,
Elhagynám a föld színét!

Kék egeken, játszadoznék,
Ott hagynám, ami lent volt,
Talán ilyen nem is volt!
Kék ég otthonában,
Oltalmazó honában, eltűnnék örökké.

“HA MADÁR LENNÉK” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Keni, Igen néha szárnyalnak a gondolataim, érzelmeim, és ha kellő képen kiírom magamból azokat akkor kicsit könnyebb…

    Üdv _ Mihály

  2. Kitti, Köszönöm… Igen van hogy ki kell írni magunkból az érzéseket…

    Mihály

  3. Kedves Mihaly !
    En is gyakran szeretnek madar lenni !
    Megvalosithatatlan kivansagok !
    Szepen irtal !
    Gratulalok szeretettel…..Babu:]

  4. [b][color=#6600ff]Ábrándos vers, de csak gondolataidban szárnyalhatsz tovább és felfelé, a föld mindenütt elkísér, míg élsz,,,

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!