HA MADÁR LENNÉK
Szállnak az égen a madarak,
Senki nem tudja az útjukat…
Felnézek a magasba,
Lent a föld, az unalom otthona.
Ha madár lennék, elrepülnék,
Soha ide nem is jönnék!
Szállnék fent a magasba,
Szelek hátán vitorláznék…
Életemben új magaslatokba kerülnék!
Ha madár lennék, elrepülnék, fel az égig,
Holdnak a széléig!
Nem érdekelne semmi már,
Csak madártávlatból a világ!
Ha keresnének, nem is mennék,
Csillagok közt el is bújnék…
De nem szállhatok, nem bújhatok,
Nem tudom innen hova juthatok…
Talán az álmok mezején szárnyalhatok…
Ha madár lennék, elrepülnék,
Elhagynám a föld színét!
Kék egeken, játszadoznék,
Ott hagynám, ami lent volt,
Talán ilyen nem is volt!
Kék ég otthonában,
Oltalmazó honában, eltűnnék örökké.
Kedves Babu Köszönöm szépen 🙂
Üdv_ Mihály
Keni, Igen néha szárnyalnak a gondolataim, érzelmeim, és ha kellő képen kiírom magamból azokat akkor kicsit könnyebb…
Üdv _ Mihály
Kitti, Köszönöm… Igen van hogy ki kell írni magunkból az érzéseket…
Mihály
Kedves Mihaly !
En is gyakran szeretnek madar lenni !
Megvalosithatatlan kivansagok !
Szepen irtal !
Gratulalok szeretettel…..Babu:]
[b][color=#6600ff]Ábrándos vers, de csak gondolataidban szárnyalhatsz tovább és felfelé, a föld mindenütt elkísér, míg élsz,,,
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/b]
Szerettem ezt a versed! Sokszor érzem ugyan ezt.