A szeretet szándékával élj…
Beszorulhatsz testedbe,
de lelked szállhat.
Lépni nem tudsz
csak vánszorogsz,
koldusként ácsorogsz,
álmod, vágyad elhagyott.
Bíznod kell magadért,
hinni kell másokért,
siránkozni minek,
könyörögni kinek.
A szeretet szándékával élj,
többet nem kell, hogy félj,
mert hálával köszönik,
jóságod-mosolyod,
a bizalmat kapod,
becsülnek majd téged,
s te szintén önmagad.
Az elesettől biztatás árad,
már nem lehetsz fáradt,
bár fájnak tagjaid,
a szeretetről szóljanak tetteid, ajkaid,
messze szállhat sóhajod,
teljesülnek az óhajok,
szabad lelked magasba vágyhat,
hiszen értéke vagy e világnak.
Kedves Terike!
Köszönöm figyelmedet és gondolataidat!
Szeretettel:Laci
Kedves László!
Nagyon értékes verset írtál, Igen a szeretet tesz
emberré bennünket.Meglátszik ez az embertársainkhoz
való viszonyunkban és a munkánkban is.
Szívesen olvastam. Kövesdi Ferencné Teri