Karácsonyi kalácskodás (Kinyuvadásig)

H.Gábor Erzsébet
Karácsonyi kalácskodás
(Kinyuvadásig)

Este van, este van, nincs a fának lombja,
görcs állt egy órája mind a két karomba,
görcs állt a nyakamba, görcs állt a lábamba,
pedig e nyavalya igazán várhatna!

Nincs kész még csak fele a finom bejglinek –
minek is sütöm, hisz sose kell senkinek!
Ott szárad meg mindig a diós, s a mákos,
nem szereti senki, egyedül csak Ákos.

Nem számít! Szorgosan sütöm a kalácsot,
senkitől sohase kérek én tanácsot!
Nagyanyám, s anyám is ugyan ezt csinálta,
az ünnep kínjait mindegyik kiállta;

zsibbadtan, görcsölve gyúrták az anyagot,
amíg a nagyapám fenyőfát faragott.
Töltöm a káposztát, főzöm a levelét,
elosztom kétfelé, egy fazék nem elég!

Gőzöl a halászlé, a férjem passzíroz –
hozzá se fogtunk még a harminc fasírthoz!
Edények halmaza, rengeteg mosatlan –
nyilallást érzek a bölcsesség fogamban!

Istenem, na már csak ez az egy hiányzik!
Éjjel a fogorvos mindenhol hiánycikk!
A férjem, ahogy a fasírthúst darálja,
mutatóujjának ujjbegyét levágja.

– Atyaég! – ordítom, nem kell a segítség!
Miközben kötözöm, kiver a veríték.
Az óra éjfélt üt, lábaim remegnek,
de minden elkészült, amit Ők szeretnek!

Lefekszem ruhástól, elalszom azonnal.
Álmomban kalácsot sütök egy vagonnal,
utána házakat építek kalácsból,
s valaki bejgliből tornyokat varázsol.

A hegyén fasírtok – a férjem tűzte fel –
az egész családom őrjöngve ünnepel!
Csörög a vekker, már délelőtt tíz óra,
jó magas számokat mutat a vízóra!

Nem baj, de kész lettem időre mindennel!
Mária bámul rám karján a kisdeddel.
Megjöttek, mind itt van! A drága családom!
Gyönyörű ünnep vagy, szeretlek karácsony!

Fogytán a halászlé, csúszik a káposzta,
Jóska az éthordót még tegnap áthozta,
bőven jut neki is, ő az én szomszédom –
oly sovány szegényke, akár az árnyékom.

Nem fogy a fasírt és nem fogy a kalácsom –
nem bírok ennyivel, hiába imádom!
Egy hétig esszük majd megint a hazait,
sohase tanulunk, így jártunk tavaly is!

Ajándéktengerben lubickol mindenki,
a kalács illata a szobát belengi.
Ölelést, s csókokat adnak a gyerekek –
de szép a karácsony, olyan jó veletek!

Hangosan búcsúznak; – szívünkből köszönjük!
Csillagok ragyognak fölöttünk, fölöttük.
A párom megbotlik egy piros dobozban,
épp abban, amiben ezerszáz dolog van.

Persze, hogy a legó! – azt nagyon imádják –
szana-széjjel hagyják, mindig ezt csinálják!
Szerencsére nincs baj, bár sajog az ujja,
gondos társa lévén, átkötözöm újra.

Egymásra tekintünk; körben száz mosatlan!
Megint szúrást érzek fenn a zápfogamban,
kezem, lábam, remeg, elzsibbadt a karom,
szemem rángva pislog, pedig nem akarom!

Megfogja a kezem; – majd folytatjuk holnap!
Szinte ágyba hullunk, nem nézzük a Holdat.
Puha tollú szárnyán elrepít az álom,
s kipihenünk végre, gyönyörű karácsony!

“Karácsonyi kalácskodás (Kinyuvadásig)” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Icukám, Kitti, Keni!
    Szívemből köszönöm a kedves szavaitokat amit itt hagytatok nekem.
    Nagy szeretettel fogadtalak Benneteket.
    Zsike 🙂 🙂 🙂

  2. [b][color=#6600ff]Drága Hzsike !

    Ez aztán a versek verse,,,,

    Nem volt nehéz gondolom ilyen hosszan beszámolni egy hagyományos otthoni ízeket varázsoló háziasszonyi teendőkről, mert rendes háztartásokban ma is sok hasonló van, mert a hazai ízeket nem pótolj semmi,,,

    Persze, hogy ki lehet nyúvadni egy ilyen előkészülettől, de a család ilyen ünnepkor mindent megérdemel és hálás lehet érte, hát megérte a fájó fog, az odacsípett újbegy meg a sok mosogatni való,,,
    A fáradság ha fájó is de megéri ilyenkor,,,

    Nagyszerű lett ez a beszámolód, én csak gratulálni tudok hozzá !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/b]

  3. Ezt nevezem! Az ünnepért mindent! Pompás vers, iróniával, finom humorral és realitásokkal. Nagyon! Nagyon tetszett!(f)

  4. Drága Zsike!

    A könnyeim is kicsordultak, annyit rötyögtem, miközben olvastam ezt a remekbe szabott, frappáns, ötletes verset.
    Ehhez csak gratulálni lehet!

    Szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!