BELENYUGVÁS

BELENYUGVÁS

Egyedüllét örök átka
Kínozta életem.
Ilyenkor, Karácsony táján,
Lázadtam, betegen!
Nehezen tudtam viselni,
Minden évtizedet,
Várakozás, reménykedés,
Fogta két kezemet!

Fiatalabb éveimben,
De sokszor álmodtam,
Unokák meglátogatnak,
De végül, csalódtam!
Egy kivétel, mégis csak van,
Teremtőmnek hála!
Dóri, aki balerina,
És boldog Családja

Kisleányuk Emilie,
Hét éves a szépség,
Ő, az én kis Dédunokám,
Öröm és Békesség!
Elszállt felettem az élet,
Kezdek megnyugodni,
Ez volt benne tanrendemben,
Nem kell forrongani!

Megköszönöm Bölcs Sorsomnak,
Hogy ezt átélhettem,
Nem kívánok lehetetlent,
Többé, életemben!
Lelki társak körbe vesznek,
Pótolják a hiányt,
Elfeledtetik velem, hogy
Életemben mi fájt!

Új Esztendőben kívánom:
Isten legyen velünk,
Hogy majd az Örök Hazában,
Együtt örvendezzünk!

Budapest, 2018. december 24.

“BELENYUGVÁS” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága Viola!
    Nagyon "emberközeli" a versed.
    Többször is elolvastam, mert nagyon tetszik, köszönöm,,,
    Szeretettel: Teri

  2. NAGYON KÖSZÖNÖM DRÁGA MAGDI!
    Örülök kedves soraidnak
    Szeretettel gondolok Rád, minden jót kívánva: Viola (f)(l)(f)

  3. Kedves Viola!
    Köszönõm, hogy olvashatom írásaidat, miknek köszönhetőn megismerhettem küzdelmes, nehéz, másfelől sikeres életedet.
    A magányról, akit sokan szeretnek nincs egyedűl, mert a barátok gondolatban mindíg vele vannak és szertik,
    Sok szeretettel kivánok gyors gyógyulást, jó egészséget.
    Magdi

  4. Drága Icu!
    Nagyon köszönöm kedves szavaidat és nagyon örülök, hogy újra itt vagy. Azt meg, hogy még gondoltál is rám, hálásan köszönöm. Én mindig egyedül vagyok, de hidd el, már nem is vágyódom senkire, megszoktam az egyedüllétet, már egy telefon is megzavar, pedig telefon-kapcsolatom sincs, és nem is hiányzik. Olyan szépen elmagányosodik az ember, a millió bajával, hogy öröm nézni. Hogy milyen lesz a jövőm? Nem tudom, de nem is érdekel, ha születnek versek, azt beküldöm.
    Nagy szeretettel gondolok Rád: Viola (f)(l)(f)

  5. Drága Viola!

    Gondoltam Rád Karácsony szenteste, és csak reménykedtem, hogy nem egyedül töltöd az ünnepeket. Látod, az Úr egyik kezével ad, a másikkal elvesz. A művészetben hatalmas sikerek, a családi életedben keserűség, szomorúság kísérte eddigi utadat.

    Nagyon szép versben foglaltad össze érzéseidet. A műtét után, ahogy lehet, jelentkezz!

    Millió ölelés, sok szeretettel: Icu(f)(l)

Szólj hozzá!