Rózsaszín felhők

Rózsaszín felhők úsznak az égen,
rózsaszín habok a kék tengerében.
Lassan lemegy a nap, megfesti őket,
a gyönyörű, habos, amúgy fehér felhőket.

Lilába fordul már a rózsás árnyalat,
ahogyan érkezik pilleszárnyon az alkonyat.
Elnyugszanak a madarak, nem csipognak már:
sötét árnyékba borul lassanként a táj.

Piros, rózsaszín, lila – mind elenyész;
az erdő vadja is rejtekén heverész.
A nappali vad már nyugovóra tér,
az éji vad még sötétebbet remél.

Úsznak a felhők, fehérek, színesek
Keveri a színeket az égi ecset.
Fordul a Föld, tovatűnnek a színek,
Holnapig én is nyugovóra térek.