Istenem!

Istenem!

Istenkém, javulni igyekszünk,
De valahogy félre sikerül,
Testünk, lelkünk nekifeszül,
Ám a tett mellékvágányra kerül.
Embernek születünk,
Olykor állatként élünk,
Felkapjuk a cukrot, veszekszünk,
Könnyet fakasztunk, ölelünk,
Hatalomért ölre megyünk,
Egymásra irigykedünk,
Szuronnyal öklelünk,
Semmit sem szégyellünk.
Megkeményedett szívünk,
Isten szavát néha feledjük,
Lány csókjától álmot kergetünk,
Hegy levétől lerészegedünk.
Példaképek így nem leszünk,
Gyerekünk is félresikerül,
Ha megélünk egy kort, öregszünk,
Lábunkról levesz betegségünk,
Múltunkért hiába kesergünk,
Hantunk alatt emlékezünk,
Mellünkön nyugszik kezünk,
Gyermekünk szívében újra élünk.