Ha nem lesztek
Kókad a fejem, könnyes a szemem,
álmosságom még viselem.
Nyugovóra térnék lassan,
gondolatom egyre aggaszt.
Hogy bírod terhét a napoknak,
mint öszvér húzod igádat.
Ám szolgálod az életet,
nem lesz az könnyebb, vélheted!
Családra és otthonra vágysz,
lassan, eszméletlenül jársz.
A jelszó, szolgálunk és védünk,
mégis téged nagyon féltünk.
Mert nem a hosszú szolgálat fáraszt,
mi télen, nyáron ugráltat.
Helyszínelés, jegyzőkönyv,
a készültség időd vesztő.
Aludnál, de hív a parancs,
ájult vagy, nem lehet panasz.
Gyermekként vágytad, rend őre lennél,
lám, évek után is ezt tennéd.
Fontos vagy, vigyáznak rád,
becsül-e szakmád, parancsnokság?
Ott a helyed minden gondnál,
ha nem lesztek, ki vigyáz ránk?