El Camino
Csendes hullámokra vágyva
vadvizek sodrában kapkodsz levegő után,
s zihálásod hangja zúgók robajába fullad.
De ugyanígy halna el kipréselt fohászod is.
A természet vigyáz reád,
hisz atomjaid részei a mindenségnek
és ha erre gondolsz, már nem is akarsz megérkezni.
Tudatalattid dermesztő mélyén
átértékelődnek a vágyak,
s dacos paradoxonná mutálódsz:
bensődben táguló nyugalommal,
de ajkadon elszánt üvöltéssel
fordítod csónakod orrát a fröcsögő árral szembe,
s akkor, ott, érezni véled,
hogy mégis megérkeztél valahová.
Egy helyre a végtelenben: utad kezdetére.
Kedves Kitti, Kedves Babu,
örülök, hogy reagáltatok versemre, köszönöm a hozzászólástokat.
Nándi
Kedves Keni,
ráéreztél, amire én is gondoltam és próbáltam megfogalmazni. Igen, állandóan egy út kezdetén vagyunk.
Mi meg egy hullámhosszon, aminek külön örülök.
Üdv.Nándi
Erdekes modon kozelitetted meg az El Camino-t
Nem nagyon szerenek megerkezni ily forman ,ily kuzdelmek aran !
Van nalunk Erdelyben is egy zarandokut a Csiksomlyo
oda konnyebben el lehet jutni !
Szepen megirt versedhez gratrulalok szeretettel…..Babu(l)
A vers "nekem" szól, pertuban vagyok vele, mégis idegen, mert képtelenség azonosulni vele. Egyetlen gondolata sem tükrözi a realitást.
[b][color=#6600ff]Érdekes és jó versedet én csak átvitt értelemben tudom érzékelni, miszerint ez a vers az életünk örökös küzdelmeiről szól, mert bár hova és bár meddig jutunk, ha túl élünk valami nehézséget ott kell folytatnunk ahol elkezdtük, és folytatni kell tovább a küzdést magát ,,,
Gratulálok !
– keni -[/color][/b]