Öten!
Legyen meglepetés másnak is,
mint ahogy magamnak is az volt.
Kétségek közt épp hogy éltem évekig,
s gyűltek a keservek, tapasztalatok.
Magukkal ragadtak, s leírtam azokat.
Miért?
Mert bennem kacérkodott a gondolat,
hogy a kétségeiben, fájdalmában élőknek
vallomásaimmal, bátorításaimmal hátha segíthetek!
Hogyan?
Közzéteszem azokat, levelezésekben üzenem!
A sorsok megtalálják egymást, s a vigaszt is.
Ó, már átlátom, mintha bölcs lennék,
de akkor ezek csak palackposták voltak.
A szeretet szándékával írt levelek
sokáig hánykolódtak az élet tengerében,
közülük több gazdáikhoz sodródott.
Kinek egyszeri üzenet elegendő volt,
kinek több évi levelezés, bátorítás,
vigasz kellet a megnyugváshoz.
Közülük öten hálával megköszönték,
életüket mentettem meg.
Ma is csodálkozás számomra, hogy így történt.
Honnan tudnám, kinek milyen mélyek
fájdalmai, félelmei, magánya, gyásza?
Csak azt éreztem, várják a segítséget,
nem a bölcselkedőt, az önmagát,
kudarcait, kínjait, félelmeit megvalló,
a talpra állt ember üzenetét.
Kedves Jedyke!(f)
Már lassan megszokom, hogy oldalamra alig tévednek olvasók! Köszönöm kedves véleményedet, gondolataidat. Köztük az külön tetszik: Őrizzük a múzsát, mert minket is gyógyít! Mennyire igaz,- mi tudjuk. SZép hétvégét kívánok, Laci
Kedves Laci!
Igen, valamit át szeretnénk adni, amivel másokat segíthetünk. Van, akinek az esik jól, ha verseidel tolmácsolod az érzéseit, másoknak bátorítással, biztatással segíthetsz. Nagyon jól eső érzés a pozitív visszajelzés, köszönet. Ezzel minket biztatnak az olvasók. Őrizzük a múzsát, mert minket is gyógyít!
Gratulálok, üdvözlettel: Jedyke:))