Első zsoltár
Hosszú a remény útja,
mint téli álomképek,
de csillagszemű esték
nesztelen elkísérnek.
Fehér gondolat lobog,
csonkká emészti önmagát,
színtelen csend permetez,
s űzi lelkem bánatát.
A dóm márvány kebelében
fonja fohászát szívem,
szavam Istent keresi,
imám hozzá repítem.
A homály összeroppan,
s az idő halkan sóhajt,
fáradt órák emlékét
lepi be tiszta hó majd.
Lázas szeretet remeg,
ölén porlad a sötét,
fénnyé feszül, s átölel
szelíden az öröklét.
Bordány, 2019 január 14.
Szia Rózsa!
Minden jó. ha a vége jó!-mondja a közmondás.
Ebben a versben is a fény győzedelmeskedik, legalábbis ezt szerettem volna érzékeltetni.
Üdv: ;)riston
Álomszép sorok – kár, hogy nem vidámabb. Ölellek. Rózsa