Elhavazva

Akarva teljest, mi átölel és megragad,
elveszve benne, találd meg önmagad.
Szunnyadó vágy, ábrándos szép napok,
céllal vívott csatáid, értéke elandalog.
Bánatot lecsókoló felejtés, múló része,
bevéset hege benned, elbutult kegyelt.
Rejtjeleket küldő vonaglás, bizakodva,
élettel jóllakottan, ölelő hideg hajnal.
Roskadj le a hóba, felépítve elolvadót,
világi javad itt marad, lelked az adód.

Maradj még idő előtt, sorsnak koldusa,
örömre leső ember, legbelső sikátora.
Ketten vagyunk itt, visszaszállt valóság,
hajszolt igazság, tükörképein jégvirág.
Földön nincs telek, rajta házban szeret,
örökre szóló, nem létezik a szerettelek.
Ő lel, fogyatkozz tapadva ölel terápián,
felejthetetlen élménye, szikla és óceán.
Magadba borulsz térdre, ez is tévedés,
lehet kibújsz a hó alól, jövőd az ébredés.