Viharos május
Május szelíd csodáját,
jázminok szűzi, fehér virágát,
fekete felhőket űző fergeteg
tépi, cibálja,
veti őket szél szárnyára.
Ólmos, szürke az ég
elbujdokolt a ragyogó kék,
hideg eső veri a kerteket,
mint áradó átok,
s sárban fuldoklanak a virágok.
Bánatom szürke leplét
hogy űzzem el, ha nincsen fény,
virágillat nem simogatja lelkem,
hiába fakasztanak
fénylő bimbókat a rózsaágak.
Sírnak a hasadó ágakon
a ki sem nyílt akácvirágok,
vad szimfóniát játszik a szél
s a kormos ég
hullatja egyre száz-szirmú könnyét.
[color=#000099]
Kedves Zsuzsa!
Sajnos ez a május nem hozta el nekünk a lelkünket simogató virágillatot!
Nagyon szép,átérezhető a versed!
Szeretettel gratulálok!
Margit(l)
[/color]
Kedves Zsuzsa!
Nagyon átéreztem a soraidat! Nálunk pont ilyen volt a május,
Szépen ábrázoltad! Reméljük ,hogy a június szebb lesz!
Sok szeretettel gratulálok….Babu(l)
Szep a vers, bar a viharos majusrol szol.
Igen, a majust langyos szellovel, viharmentesnek
kepzeljuk el.
Szeretettel gratulalok.(f)